Mielőtt nekikezdenél, el kell mondjam, hogy hogyan is került ide ez a történet. Eddig nem volt szokásunk (tulajdonképpen a szerzői jogi problémák elkerülése miatt) hosszabb, vagy éppen teljes szövegeket közzétenni. Ez a szöveg azonban saját fordításom. Már említettem máshol is, hogy egy, a Linkek oldalunkról megnyitható helyen a Westcar-papiruszról lehet nagyon részletes honlapot találni. Itt a papirusz hieratikus hasonmását, hieroglif átírását is meg lehet találni, sőt, a vállalkozó kedvűek egy szellemes szótár és a többi résztvevő kommentárjai alapján nekiállhatnak akár a fordításnak is. A honlap angol nyelvű, és sorról sorra végigveszi a történetet, kielemezve a lehetséges fordítási árnyalatokat, a nyelvtani finomságokat, és a buktatókat - amiből aztán igen szép számmal van! :o)
Életemben nem fordítottam még egyiptomi nyelvből egy mondatnál többet - még az egymondatos fordításaim is legfeljebb királynevekre korlátozódtak. Ezzel a háttérrel csaptam a lovak alá, és eleinte leginkább az angol fordításokat fordítottam tovább, a hieroglif szöveg megmaradt annak a hallgatag, szép sormintának, amit a laikus szokott látni benne. Aztán tisztulni kezdett a kép, megszólaltak az ábrák, és a dolog kezdett izgalmassá válni. Úgyhogy ha van kedved és időd, és érdekel az egyiptomi nyelv, csak ajánlani tudom, hogy ess neki ennek a munkának! Ja, és ha tudsz angolul... mert a segítségre nagyon nagy szükséged lesz. Ha pedig kíváncsi vagy, hogy mire jutottam, és miről szól a Westcar-papirusz, folytasd ezt az oldalt. ;o)

Amit itt találsz, nem kritikai fordítás. Nem törekedtem a szöveghűségre, sőt, egyes helyeken kifejezetten azt próbáltam elérni, hogy a fordítás az eredeti hangulatát adja  vissza, még azon az áron is, hogy nem mindenben igazodik az egyiptomi szöveghez, esetleg túlságosan mainak hat majd. Az lebegett a szemem előtt, amit Umberto Eco írt a Rózsa neve című könyvének írásáról: a legmodernebbnek épp azokat a szövegeket találták kritikusai, amelyeket középkori forrásokból ollózott össze.
Nem törekedtem - nem törekedhettem - arra sem, hogy a fordítás szakmai szemmel tökéletes legyen. Sőt, a "hivatalos változattal" összevetve nem is hibátlan - amikor Reddzsedet (Ruddzsedet) a megtisztulás tizennégy napja után visszatér a ház vezetéséhez, és kikérdezi a szolgálót, a szöveg rendkívül nehezen értelmezhető. Hosszasan törtem a fejem, hogy módosítsam-e az általam összehozott szöveget a Kákosy László-féle fordítás alapján. Végül nem változtattam rajta, mert egyrészt így "híven visszaadja az eredeti nehezen érthető voltát" - jó kifogás, mi? :o) - másrészt a történet szempontjából lényegtelen, hogy árpa nincs, vagy rend. Arra viszont igyekeztem ügyelni, hogy megismerhető legyen a fordításom által a Westcar meséje, és lehetőleg élvezetes is legyen. Egy-két helyen mégsem tudtam kihagyni, hogy az eredeti formát megőrizve magyarázatokkal tegyem érthetővé az írást. Máshol lábjegyzetben, szögletes zárójelek között az eredeti írásmód átiratát adtam meg, ahol valamiért érdekesnek tartottam. De igyekeztem ritkán nyúlni ehhez a módszerhez, hogy a mese érvényesüljön, ne a tudálék. :o) A papiruszról - sérülések miatt - hiányzó részeket, a lacuná-kat {...} jelöli, ahol a szöveg kiegészíthető volt, ott a pótlás is kapcsos zárójelek között van.
Ha kíváncsi vagy arra, hogy egy szakavatott fordító mit tud a szövegből kihozni, keresd A paraszt panaszai könyvet, amely ezt a történetet is tartalmazza, Kákosy László fordításában.

Jó szórakozást kívánok!

HoremWeb

... Dzsedefhór, a király fia emelkedett szólásra, ekképpen:
- Régi történeteket hallottunk melyeket csak az eltávozottak ismertek, és nem tudjuk megkülönböztetni az igazat a hamistól. De Felséged idejében is létezik olyan, ki ismeretlenül él, és varázslatos dolgokra képes.
Ekkor Őfelsége megkérdezte:
- Ki az, Dzsedefhór, fiam?
- Él egy közember az Igaz Hangú Sznofru Király Öröklétének Városában ^[1], akit Dzsedinek hívnak. Ötszáz kenyeret eszik meg, egy marha oldalát hús gyanánt^[2], és száz korsó sört iszik hozzá naponta. Tudja, hogyan kell visszanöveszteni a levágott fejet. Tudja, hogyan vegye rá az oroszlánt, hogy elengedett pórázzal sétáljon mögötte. Ismeri Thot szentélyének titkos termeinek számát^[3].
Történetesen Őfelsége, a Két Ország Királya, az Igaz Hangú Khufu is sok időt töltött azzal, hogy Thot szentélye titkos termeinek számát kutatta, hogy Fényhegyét^[4] annak hasonlatosságára építtethesse meg. Ezért Őfelsége így szólt:
- Te magad fogsz érte menni és elém hozni őt, Dzsedefhór fiam.

Így hát hajókat készítettek elő Dzsedefhór herceg számára. A folyón felfelé hajózva délre utazott az Igaz Hangú Sznofru Király Öröklétének Városa felé. Minekutána a hajók kikötöttek a parton, kényelmes gyaloghintóban ülve utazott tovább, melynek ébenfa rúdját arannyal díszítették. Amikor megérkezett Dzsedihez, és a gyaloghintót letették, kiszállt, állva köszönteni őt. A házának küszöbén, egy gyékényen fekve talált rá, egyik szolga fej felől olajjal dörzsölte be, a másik a lábait masszírozta. Így szólt Dzsedefhór királyfi:
- Oly tisztes kort értél meg, mely másoknak már a távozás, a megtérés, a halál ideje, de te itt a napon fekszel, nem kínoz betegség, még csak nem is köhögsz! Köszöntelek, Tiszteletre Méltó! Az Igaz Hangú Khufu király, az én atyám parancsával jöttem, hogy hozzá idézzelek. Egyél a drága ételekből, melyekkel a király ellátja követőit! Atyáid hosszú életidejében legyen részed és a nekropolisz étkeiben^[5]!
Így válaszolt Dzsedi:
- Üdv, üdv Dzsedefhór, herceg, ki kedves az atyjának! Légy a te atyádnak, az Igaz Hangú Khufunak dicséretére! Helyezzen téged az idősebbek fölébe! Ka-lelked dühe sújtsa le bármely ellenségedet! Ismerje meg ba-lelked a koporsó ösvényét az Elfedett Tekintet Kapuján át^[6]! Köszöntelek herceg!
Dzsedefhór királyfi mindkét karját nyújtotta felé és felsegítette. Így indultak el a part felé, együtt, karonfogva. Aztán Dzsedi így szólt:
- Adass nekem egy bárkát, hogy gyermekeimet és írásaimat is elhozhassam!
Két bárka állt rendelkezésükre a legénységükkel együtt. Dzsedi pedig azon a hajón hajózott a sodrással északra, melyen Dzsedefhór királyfi is utazott. Amikor odaértek a király otthonába, Dzsedefhór herceg belépett, hogy Őfelségének, Alsó- és Felső-Egyiptom Királyának, az Igaz Hangú Khufunak jelentse (érkezésüket). Így szólt Dzsedefhór királyfi:
- Felség: élet, erő, egészség, én uram! Elhoztam Dzsedit!
Így felelt Őfelsége:
- Menj, és hozd ide őt!
Azzal Őfelsége a királyi palota oszlopos előcsarnokába ment, élet, üdv, egészség neki. Elővezették Dzsedit. Őfelsége ezt kérdezte tőle:
- Hogy lehet az, Dzsedi, hogy eddig még nem találkoztunk?
- Akit hívtak, az jön, Felség, élet, üdv, egészség, én Uram! Hívattál, hát eljöttem! Íme, itt vagyok!
- Igaz, amit beszélnek? - kérdezte Őfelsége, - Tényleg tudod, hogy lehet visszanöveszteni egy levágott fejet?
- Így igaz! - felelte Dzsedi, - Ismerem a módját, Fenség, élet, üdv, egészség, én Uram!
- Hozzanak hát elém a börtönből egy bűnözőt, és sújtson le rá büntetése! - szólt Őfelsége.
- Ne így tegyél! - tiltakozott Dzsedi, - Embert ne hozass, Felség, élet, erő, egészség, én Uram! Lásd, tiltott dolog az, ilyet tenni a Nemes Nyájon^[7]!
Ekkor egy libát hoztak, és levágták a fejét. A libát az oszlopos csarnok jobb oldalába vitték, a fejét pedig a bal oldalába. Dzsedi elmondta a varázslat szavait, és íme, a liba felkelt és támolyogva elindult; hasonlóképp tett a feje is. Amikor egyik a másikhoz ért, a liba felállt és gágogni^[8] kezdett. Ekkor másik szárnyast hoztak neki, és az is ugyanígy tett. Eztán Őfelsége egy ökröt hozatott, és annak fejét is a földre vetették. Dzsedi ismét elmondta a varázslat szavait. És az ökör felállt!

{... - elveszett sor - ...}

{... az oroszlán ott sétált} mögötte, kötelékét a földön húzta. Az Igaz Hangú Khufu így szólt:
- És most beszélj: azt mondják, ismered a titkos termek számát, melyek Thot szentélyéhez tartoznak?
És Dzsedi így felelt:
- Dicsérlek, Felség, élet, üdv, egészség, én Uram, nem ismerem a számukat! De azt tudom, hogy hol találhatók.
- És akkor hol vannak?! - kérdezte Őfelsége.
- Van egy kőből való láda a Feljegyzések Csarnokában, Iunu városában. Lásd, ott van az, a ládában!
Ekkor Őfelsége megparancsolta: - Menj, és hozd el nekem azt!
De Dzsedi így válaszolt:
- Felség, élet, üdv, egészség, én Uram! Lásd, bizony nem én vagyok, aki elhozza azt neked!
- Nos, akkor ki fogja elhozni nekem? - csattant fel Őfelsége.
- A legidősebb - felelte Dzsedi, - a három gyermek közül, akik Reddzsedet méhében fogantak. Ő fogja elhozni neked.
- De én akarom azt a dolgot, amiről beszéltél! - jelentettek ki Őfelsége. - Kicsoda egyáltalán ez a Reddzsedet?
És Dzsedi így válaszolt:
- Szakhebu^[9] urának, Ré uab-papjának felesége ő. Ré három gyermekével áldott, Szakhebu ura.
Majd Dzsedi elmondta róluk, hogy ők fogják gyakorolni a leghatalmasabb hivatalt a földnek egyik végétől a másik végéig^[10], és a legidősebb a Látók Legnagyobbika^[11] lesz Iunu városában.
Őfelsége szívében rossz érzés lett úrrá emiatt.
Dzsedi így szólt:
- Mi nyomja szíved, Felség, élet, erő, egészség, én Uram? A három gyermek aggaszt? Azt mondtam, hogy egy a te fiad (követ majd az uralkodásban), egy az övé, (majd) egy pedig az asszonyé^[12].
- Mikor fog szülni ez a Reddzsedet? - kérdezte Őfelsége.
- A peret (sarjadzás, tél) első havának 15. napján. - felelte Dzsedi. Őfelsége így folytatta:
- Mindenesetre, a Két Hal Csatorna partjai át lesznek vágva.^[13] Én magam kelek útra, és meglátogatom Ré templomát és Szakhebu urát.
- Akkor én négy könyök (mély) vizet bocsátok a Két Hal Csatorna partjára. - felelte Dzsedi.
Őfelsége a palotájába vonult. - Vezessétek ezt a Dzsedit Dzsedefhór herceg házába, hogy ott lakjon vele, - rendelte, - és adjatok neki járandóságként ezer kenyeret, száz korsó sört és egy juwa-ökröt, és zöldséget száz csomót.
Minden úgy történt, ahogy Őfelsége elrendelte.

Elérkezett az a bizonyos nap, és ama Reddzsedet fájdalmas szüléstől szenvedett. Őfelsége Ré így szólt Íziszhez, Nebet-hethez, Meszkhenethez, a születés istennőjéhez, Hekethez, a békaistennőhöz és Khnumhoz:
- Keljetek útra, és segítsétek világra Reddzsedet három gyermekét, akiket méhében hordoz, és akik nagy hatalommal járó tisztség birtokosai lesznek ezen a földön, egyik végétől egészen a másik végéig. Így majd megépíthetik templomaitokat, elláthatják oltáraitokat, gazdaggá tehetik javaitokat, és áldozataikkal megelégíthetnek titeket.^[14]
Elindultak ezek az istennők, alakjukat vándor énekesnők alakjával álcázták. Khnum velük ment, és vitte a terhüket. Elértek Uszerré házához. Ott találták őt, rendetlen kötényben. Átadták neki ajándékaikat: menat-nyakékeket és szisztrumokat. Ő pedig így szólt:
- Hölgyek, nézzétek, itt egy asszony, akit fájdalmas szülés kínoz.
Ők így feleltek:
- Engedd, hogy megnézzük őt. Lám, mi a bábáskodáshoz is értünk!
- Menjetek hát! - szólt amaz.
Beléptek hát Reddzsedet elé, és bezárkóztak vele. Ízisz az anya elé állt, Nebet-het mögé^[15], Heket pedig a szülést segítette. Ízisz szólt:
- Nem lehetsz elég erős ott (bent) a méhben a te Nálánál Is Erősebb Lelkű^[16] nevednél fogva!
Ez a gyermek fejjel előre hirtelen kipottyant, lesiklott egyenesen a karjaiba. Egy könyök hosszú volt, a csontjai erősek, tagjai aranyból, királyi főkötője valódi lapis-lazuliból voltak! Megmosdatták, elvágták a köldökzsinórját, és a szülőtéglára helyezték. Meszkhenet a karjait nyújtotta felé és így szólt:
- Ő a király, aki királyságot gyakorolja az egész föld felett!
Khnum egészségessé tette a testét.
Ízisz az anya elé állt, Nebet-het mögé, Heket pedig a szülést segítette. Ízisz szólt:
- Ne rúgjad méhét a te Ré Eljön^[17] nevednél fogva!
Ez a gyermek fejjel előre hirtelen kipottyant, lesiklott egyenesen a karjaiba. Egy könyök hosszú volt, a csontjai erősek, tagjait arany borította, királyi főkötője valódi lapis-lazuliból volt! Megmosdatták, elvágták a köldökzsinórját, és a szülőtéglára helyezték. Meszkhenet a karjait nyújtotta felé és így szólt:
- Ő a király, aki királyságot gyakorolja az egész föld felett!
Khnum egészségessé tette a testét.
Ízisz az anya elé állt, Nebet-het mögé, Heket pedig a szülést segítette. Ízisz szólt:
- Nem legyél a méh sötétségében a te Sötétség^[18] nevednél fogva!
Ez a gyermek fejjel előre hirtelen kipottyant, lesiklott egyenesen a karjaiba. Egy könyök hosszú volt, a csontjai erősek, tagjai aranyból, haja valódi lapis-lazuliból voltak! Meszkhenet a karjait nyújtotta felé és így szólt:
- Ő a király, aki királyságot gyakorolja az egész föld felett!
Khnum tette egészségessé a testét. Megmosdatták, elvágták a köldökzsinórját, és a szülőtéglára helyezték.
Távoztak eme istenek a házból, akik világra segítették Reddzsedet három gyermekét. Így szóltak:
- Viduljon fel szíved, Uszerré, lásd, három gyermek született számodra!
Ő így válaszolt:
- Hölgyeim, mit tehetnék a kedvetekre? Kérlek adjátok ezt a zsák árpát hordárotoknak, hogy sört készíthessetek belőle!^[19]
Maga Hnum vette át a zsák árpát, és elindultak, hogy visszatérjenek otthonukba. Ízisz így szólt a többi istenhez:
- Miért kellett hát eljönnünk, ha csodát se tettünk a gyermekekért? Meg kell jelölnünk a gyermekeket, akiknek apja haza bocsátott minket.
Készítettek három koronát uruknak, élet, üdv, egészség!, és a zsák árpa közé rejtették. Aztán vihart és esőt bocsátottak az égre, és visszatértek ama házhoz. Így szóltak:
- Tedd ezt az árpát légy szíves, zárt helyre, amíg visszatérünk északról, ahol énekelnünk kell^[20].
Eltették a zsák árpát egy zárt kamrába.
Reddzsedet pedig megtisztult (a szülést követő) tizennégy nap múltán^[21]. Így szólt a szolgálólányhoz:
- Rendbe van téve a ház?
Ő így felelt: - Minden ki van takarítva és szép, kivéve a kamrát, ahol a távozottak holmija van.
Ekkor Reddzsedet azt mondta:
- Nem biztos már, hogy elviszi azt a holmit valaki is...
A szolgálólány pedig így válaszolt:
- Nincs mást tenni, ki kell takarítani ott is, ahol azoknak az énekesnőknek az árpája van bezárva.
Reddzsedet utasította:
- Menj, és hozd el onnan. Majd Uszerré visszafizeti nekik, ha visszatértek.
Elment hát a szolgálólány, hogy kinyissa a kamrát, amikor éneklést, zenét hallott bentről, és tánc, kiabálás hangjait, és minden olyan dologét, amit a király érkezésekor szoktak tenni. Visszament és jelentett mindent Reddzsedetnek, amit hallott. Az körbejárta a kamrát, de nem talált rá, mi adja a hangot, végül halántékát dugta a zsákhoz. Annak a belsejéből jött a zaj! Betették egy dobozba, az bezárták egy másik ládába, ami bőr szíjakkal volt lezárva, azt betették egy kamrába, ahol a korsók voltak. Azt ő maga (Reddzsedet) zárta be. Megjött Uszerré, visszatért vidékről. Elmondta neki Reddzsedet, mi történt, elmesélte a dolgot. Boldog lett a szívük, mindennél boldogabb, ünnepet ültek.
Eltelt néhány nap.
Reddzsedet megharagudott a szolgálólányra, és veréssel büntette meg.
Így szólt a szolgáló a házban levőkhöz:
- Hogyan tehette ezt velem? Ő, aki királyoknak adott életet?! Elmegyek, és elmondom Őfelségének, a Két Ország Királyának, az Igaz Hangú Khufu fáraónak!
El is indult, hogy megtegye.
Anyjának idősebb bátyjával^[22] találkozott, aki épp lenkötelet sodort a szérűskert számára. Az így szólt hozzá:
- Mi az ábra, kicsi lány?
Elmondta neki az előbbi szavakat. Ekkor nagybátyja így felelt:
- Azért jöttél hozzám, hogy egyetértsek és megvádoljanak? - és felkapott egy köteg kötelet, és alaposan elverte.
A szolgáló elment, hogy vizet húzzon magának, ám egy krokodil elragadta. A fivér maga ment Reddzsedethez, hogy elmondja neki ezt. Reddzsedetet ülve találta, fejét a térdére hajtva, mélységes haraggal szívében. Így szólt hozzá:
- Asszonyom, miért érez így a szíved?
- A csitri miatt, ki e házban rontja a levegőt^[23]. - felelte ő. - Lásd, elindult ő, hogy elmondja: "elmegyek, és bevádollak!"
(A fivér) lehajtotta a fejét.
- Asszonyom, mondom, eljött hozzám, hogy beszéljen velem, és álljak mellé. Én meg alaposan elvertem. Aztán elment, hogy egy kis vizet húzzon magának (a folyóból), és egy krokodil elragadta!