Múmia, mumifikálás

Az öröklét biztosítására tartósított holttest. Már egészen korán megkezdődik a halottak mumifikálása, amelyhez az elgondolást valószínűleg a sivatag száraz, nátronizáló körülményei között jó állapotban maradt holttestek adták. A mumifikálás eljárása koronként más és más. Viszonylag pontos leírást ad az eljárásról Hérodotosz. A lényeges elemeket a belső szervek eltávolítása, nátronizálás (nátronos fürdőben átitatás), majd a holttest balzsamozása és védőburkolattal (balzsamokkal átitatott vászoncsíkokkal, időnként bitumen bevonattal) ellátása képezte. A múmiát oltalmazó és a túlvilágra bejutást segítő amulettekkel látták el, és egyes részekre, például az ujjakra külön mechanikus védőket tettek, például aranyból. Bagawatban látható időnként spontán mumifikálódott múmia is, ha az őrök megfelelő baksist kapnak.
(Az arab eredetű szó bitumen jelentésű, de ezt az anyagot csak a görög-római korban használták mumifikáláshoz.)

Ablak bezárása